Harcművészetek, küzdősportok megismerése

Fighter in the wind, 2004-es film, a Kyokushin karate alapítójáról, Masutatsu Oyamáról szól. A filmben többnyire (Choi) Bae-dal -nak hívják, ugyanis Koreából származik, és csak mikor Japánba kerül, akkor változtatja Oyamára a nevét, a könnyebb beilleszkedés miatt. Úgy olvastam, egy japán képregényen alapul a történet, ez megmagyarázza talán azt, hogy miért volt néha furcsa számomra a történet, hisz rengeteget olvastam a mester életútjáról, mégis sokszor eltértek a látottak az elképzeléseimtől. Életének azt a részét mutatja be a film, mikor még Bae-dal fiatal volt, és a "csúcspont" a Kyokushin stílus kifejlesztése. A film szerintem egész jó, bár néhány jelenet nem tetszett, nem így képzeltem, és szerintem a költségvetése sem volt túl nagy, de az imdb-n 7/10 -re van osztályozva, ami egyáltalán nem rossz. Én is ennyit adnék rá, bár talán az én értékelésemen dob valamennyit az, hogy ezt a stílust gyakorlom én is. Egyszer mindenképp érdemes megnézni azoknak, akik kicsit is érdeklődnek a harcművészeti témájú filmek iránt, mert kicsit másképp vannak megcsinálva a küzdelmi jelenetek mint máshol megszokhattuk. Rövidebbek, és intenzívebbek talán, de igazából akkor látja az ember a különbséget, ha megnézi a filmet. 
Itt láthattok hozzá egy intrót, ami sajnos felirat nélküli, és eredeti nyelven van, szerintem nem is túl jó, de jobbat nem találtam. 

Úgy gondolom megtaláltam a legmegfelelőbb videót a stílus bemutatására!
Talán az egyetlen gond, hogy kevés ütést mutatnak, ami pedig nagyon hangsúlyos része a karaténak, azonban nyilván kevésbé látványos, mint a rúgások:)
Akit a ceremónia nem érdekel nyugodtan ugorjon 1 perchez.

A második videón egy válogatott magyar versenyző katáját (formagyakorlatát) láthatjuk.
Ez szerintem a karate szép technikai része.  

Ez egy viszonylag fiatal karate stílus, melyet Masutatsu Oyama alapított, a 1964-ben. Az ő életútjáról a  http://www.kyokarate.hu/kyokushin.html?id=122 oldalon olvashattok, szerintem kellően kimerítő az írás. A karatéról szerintem egy kívülállónak általában fehér ruhában, látványos mozdulatokkal rúgó/ütő emberek jutnak eszükbe, azonban sokkal többről van szó, ez egyben filozófia is, de tény, hogy magas technikai szinten pl. rendkívül látványos rúgásokat tud végrehajtani a gyakorló, de én azt mondanám, az ereje az ami igazán méltóvá teszi hírnevéhez a kyokushint. Ami egy kívülállónak szerintem érdekes lehet, vagy kérdéseket vethet fel például: versenyeken lábbal szabad, viszontkézzel tilos a fejet támadni. Sokan kérdezik, hogy miért van ez, hiszen ez egyrészt önvédelem, és az utcán nyilván nincsenek szabályok, tehát érdemes fejre is támadni, a karate ezt akkor miért nem oktatja? Tévedés, hogy nem oktatja, benne van a technikában a fejütés is, ezt minden karate edzésen gyakorolják. Versenyzés szempontjából azért érdekes ez, mert így talán nagyobb tömegeket tud vonzani, hiszen azért puszta ököllel fejre ütni elég brutális, enélkül is elég kemény egy ilyen harc. A másik, hogy a technikai részben hosszú, többfázisú védések vannak, hogy lehet ezeket az életben használni? Nos gyakorlatban ezek kivitelezése lerövidül, egy látványos védés küzdelemben gyakran csak egy apró mozdulat. Ezek lettek volna az én fő gondolataim a kyokushinról. A http://www.kyokarate.hu/ oldalon rengeteg hasznos olvasnivalót és egyebeket találtok. Még az este folyamán felteszek néhány kedvcsináló videót!

Nyár nagy részét vidéken töltöm, itt sikerült munkát találnom, tehát itt kellett valamilyen edzést találnom. Beugrott, hogy egy volt osztálytársamnak itt szinte az egész családja kyokushin karatéval foglalkozik, megkérdeztem hát, meg tudná e szervezni nekem nyárra az edzéseket. Lelkes voltam, hogy edzhetek, bár ekkor a karatéról még a következő fogalmaim voltak (mekkorát tévedtem!!!): nem olyan kemény mint mondjuk a kick-box, nem jó önvédelemre, csak magasabb szinten, bonyolult technikák vannak amik azonban nem is olyan erősek. Ezzel szemben a következőket tapasztaltam, már az első edzés alkalmával: mivel nincs kesztyű, kőkemény ütések érik az embert, ha a kyokushin küzdelmi részében akar elmélyülni az ember, ezért rendkívül keményen kell edzeni, és nem csak a testnek, az ökölnek is megterhelő ez. Mivel úgy indult ez az egész, hogy csak nyáron kyózok a küzdelmi vonalra helyeztük a hangsúlyt. Engem az osztálytársam barna öves öccse oktat(ott), aki sok versenyen túl van, japánban is küzdött már. Hamar rájöttem, hogy itt az egyik legkeményebb harcművészettel van dolgom. Gyors, pontos, és durva erejű ütések, kemény rúgások stb. Elkezdtem rendszeresen nyújtani, tricepszet, hasfalat, lábakat erősíteni, valamint a sípcsontom, öklöm keményítésére is rámentem. Egy idő után elhatároztam, hogy ezt én komolyabb szinten is csinálnám, tehát a techikákra is jobban koncentráltam (amiknek sokszor egyszerűsített formáit használjuk küzdelemben) Ugyan munkám miatt kevesebb edzésre tudok járni mint szeretnék, de minden edzés új élmény, és sajnos egy pillanat alatt eltelik az 1 óra. Következő postom a kyokushin karate stílusról fog szólni.

Hali! A bevezetésben leírtam miről fog szólni a blogom, most magamról írnék 1-2 dolgot, szándékosan nem pontosan, mert azt gondolom az oldal úgy lesz jó, ha csak általánosságban írok magamról. A blog írásának kezdetén húszas éveim elején vagyok, egyetemre járok a fővárosban, egyébként vidéken lakom. Testalkatomról annyit, hogy közel 190 centi magas vagyok, aránylag vékony testalkat, 75 kiló. Még általános iskolában rengeteg sportot kipróbáltam, ekkor kerültem először kapcsolatba a harcművészetekkel, konkrétan kyokushin karatét tanultam 1-2 hónapig, azonban hamar abbahagytam, mivel körülbelül 8 évesen képtelen voltam koncentrálni az edzéseken. Ezen kívül jártam foci, kosárlabda, pingpong edzésekre, leghosszabb ideig pedig úsztam, ebben klubszinten elég jó is voltam. A középiskolában végig csak a foci érdekelt, és egy nyárat végigkajakoztam. Miután bekerültem az egyetemre kötelező testnevelés címszó alatt két évig heti egyet kondiztam, de ez szinte semmit sem ért, hiszen emellett egész héten csak ültem. Aztán idén tavasszal, miután beköszöntött a jó idő néhány barátom kitalálta, hogy járjunk ki a szabadba vidéken boxolgatni. Volt több pár kesztyűjük, bandázsuk, és kinek pár hónap, kinek pár év K1 tapasztalata. Itt szerettem meg az ilyen sportokat, megmutatták az alapokat, gyakoroltunk földharcot is. Ezután határoztam el, hogy beiratkozok valahova, de épp jött a vizsgaidőszak, hát ez nyárra maradt. Következő postom arról fog szólni, miként kezdtem el az edzéseim.