Harcművészetek, küzdősportok megismerése

Nyár nagy részét vidéken töltöm, itt sikerült munkát találnom, tehát itt kellett valamilyen edzést találnom. Beugrott, hogy egy volt osztálytársamnak itt szinte az egész családja kyokushin karatéval foglalkozik, megkérdeztem hát, meg tudná e szervezni nekem nyárra az edzéseket. Lelkes voltam, hogy edzhetek, bár ekkor a karatéról még a következő fogalmaim voltak (mekkorát tévedtem!!!): nem olyan kemény mint mondjuk a kick-box, nem jó önvédelemre, csak magasabb szinten, bonyolult technikák vannak amik azonban nem is olyan erősek. Ezzel szemben a következőket tapasztaltam, már az első edzés alkalmával: mivel nincs kesztyű, kőkemény ütések érik az embert, ha a kyokushin küzdelmi részében akar elmélyülni az ember, ezért rendkívül keményen kell edzeni, és nem csak a testnek, az ökölnek is megterhelő ez. Mivel úgy indult ez az egész, hogy csak nyáron kyózok a küzdelmi vonalra helyeztük a hangsúlyt. Engem az osztálytársam barna öves öccse oktat(ott), aki sok versenyen túl van, japánban is küzdött már. Hamar rájöttem, hogy itt az egyik legkeményebb harcművészettel van dolgom. Gyors, pontos, és durva erejű ütések, kemény rúgások stb. Elkezdtem rendszeresen nyújtani, tricepszet, hasfalat, lábakat erősíteni, valamint a sípcsontom, öklöm keményítésére is rámentem. Egy idő után elhatároztam, hogy ezt én komolyabb szinten is csinálnám, tehát a techikákra is jobban koncentráltam (amiknek sokszor egyszerűsített formáit használjuk küzdelemben) Ugyan munkám miatt kevesebb edzésre tudok járni mint szeretnék, de minden edzés új élmény, és sajnos egy pillanat alatt eltelik az 1 óra. Következő postom a kyokushin karate stílusról fog szólni.